Sprint Songtext
von Akkezdet Phiai

Elértél végül gyűrött kézfejedig:
Fáradt-kék vénák, kihalt futópálya.
Megvártad: ma is múltad következik.
Megint a jövőt hagytad utoljára.

Visszafelé jössz már, ha ennél messzebb...
A kanyarban gyér fű, vérpiros padok.
A lomha szíverekben salak serceg.
Lám, körbeértél... megint ugyanott.

Lassíts, az embert úgyis utolérik
Gáncsoló sorsok, könyöklő holnapok!
Ne kapkodj, ne vágj fel, lefutod végig!
Szép ez a ny, szép és vontatott.


Lábad nyomán fürge falevél sprintel.
Szél duruzsol csak, hűvös, halk zene.
Tudd, hogy ha volt is cél, ma már nincsen.
Húzd meg a végét, hajrázz, halj bele!

Nem látok temetőt, nincs hol hajtanom fejet,
Mégis nézte egyik szemem a sírt, a másik a nevet. x4

Csalódások pehelysúlyú ballasztja -
Némán szólva bennem magát hallgatja.
A szép zsák egyetlen tele tükörre miért legyen?
Siketségem hozza balanszba a mérlegem.

Legyen csak egy, aki nem mérlegbe hisz.
Nyelvem vitorlám. Veled minden szó előrevisz.
Eszköz nem kell, hisz súlyunkból minden egy.
Az eltávolodás: visz a kár mindig közelebb.

Így mikor megállunk forró lábakon a víz felett
- Feloldja tömegvonzását a tisztelet.
Most láttad először, minden vonását ismered;
Szintén Zen észjárását lesik meg az istenek.