Létra Songtext
von Platon Karataev

Másznék már, de a szó visszaránt,
Létrám szelídíti a mélységet, magasságot egyaránt

Kérdésem rétegeket hánt elmémről,
Felelet gyanánt néha fogadd el a talánt

Tékozolja magasát a menny,
Hullajtja nagyságát a hegy,
Lépek: a mostban gázolok


Érintsd meg a szél két oldalát,
Kulcsod majd ez lesz,
Odaát nem kell, és visszaadhatod

A magasba, hol a szél is gyalogol,
Mélybe, hol ölel a pokol,
Tudd meg, mindkettőhöz tartozol

Az óceánt zsilipelem éppen át magamon, Már elhagytam a szavak zátonyát

Imádságaim közé egy istenfej szorult, szabadítom,
Végre csak legyen az, ami