Végtelen Songtext
von Molnár Ferenc 'Caramel'

Ki az, aki tudja, merre fúj a szél?
Ki az, aki tudja, hol talál a holnap?
Ki lesz majd, aki biztos elkísér
Ha majd rossz napokon félelmek elrabolnak

Nem volt még, aki nem hibázta el
Nem volt még, aki semmit nem veszített
Amit féltünk, olyan könnyen illan el
Lehet megéget, ami tegnap felhevített

Mint egy jégvirág, nézem az üvegen át
Mint egy forró szél, úgy fújt a szívemen át
Hittem már délibábnak a nap sugarát
Valami elmúlt, valaki mindig a szívedbe lát
A szívedbe lát
A szívedbe lát, ó
A szívedbe lát


Most újra élek, elhagy a félelem
Amit elhibáztam az a végzetem
Ha érez a szív, elfut az értelem
Soha nem feledem, hogy ez a szerelem végtelen
Végtelen

Körbezárt már a végtelen sötét
Az esti égbolt csillag tengerében
Véget nem érő télnek hidegét
Én túléltem emléked rejtekében

Ki az, aki tudja, hol van épp a láz
Sokszor elhittük már játékát a fénynek
Vakságba vagy arany ködbe zársz
Az érző szívek útvesztőre lépnek

Mint egy jégvirág, nézem az üvegen át
Mint egy forró szél, úgy fújt a szívemen át
Hittem már délibábnak a nap sugarát
Valami elmúlt, valaki mindig a szívedbe lát
A szívedbe lát

Most újra élek, elhagy a félelem
Amit elhibáztam az a végzetem
Ha érez a szív, elfut az értelem
Soha nem feledem, hogy ez a szerelem


Most újra élek, elhagy a félelem
Amit elhibáztam az a végzetem
Ha érez a szív, elfut az értelem (ó)
Soha nem feledem, (soha nem feledem), hogy ez a szerelem végtelen

Végtelen (hú)
Végtelen (hú)
Végtelen