Jelenés Songtext
von Molnár Ferenc 'Caramel'

Volt egy álmom, egy szörnyű látomás
Most is érzem, századszor élem át
Nem értem, miért
Tényleg nem értem, miért nem lépem át
Hidd el, láttam a háborút
Csillagok égtek el, és mindenre sötétség borult
Eltiport imák
Megtört, megölt ölelés maradt csak nyomán

Láttam nevetést szörnyű helyeken
Égi jelenést szétlőtt tereken
Mennyi zokogást, féltve ölelést
Ott voltunk te meg én
Láttam magamat, szívem csatatér
Égi seregek harcát lelkemért
Hangos zokogást, sírva ölelést
Ott voltunk te meg én


Egy álom, én láttam a lángokat
A sorstalan életet
Az elrabolt gyermeki álmokat
Suttogó remény halk lépteit elnyeli a némaság
Nincs szó leírni e szenvedést
Az életet érteni egy élet is kevés
Nézz körül és lásd!
Lehet, hogy régebben a rémálomból élsz

Láttam nevetést szörnyű helyeken
Égi jelenést szétlőtt tereken
Mennyi zokogást, féltve ölelést
Ott voltunk te meg én
Láttam magamat, szívem csatatér
Égi seregek harcát lelkemért
Hangos zokogást, sírva ölelést
Ott voltunk te meg én

Lásd, ahogy rád ragyog az ég
Ahogy könnye hull
Szállj fel az angyalokkal
S lelked ne vakítsd el
Lásd, amit nem szeretnél
Élj, ahogy bennem élsz
A múlt sebeit ne tépd fel
És könnyed ne takard el


Láttam nevetést szörnyű helyeken
Égi jelenést szétlőtt tereken
Mennyi zokogást, féltve ölelést
Ott voltunk te meg én
Láttam magamat, szívem csatatér
Égi seregek harcát lelkemért
Hangos zokogást, sírva ölelést
Ott voltunk te meg én

Láttam nevetést szörnyű helyeken
Égi jelenést szétlőtt tereken (hey, hey)
Mennyi zokogást, féltve ölelést
Ott voltunk te meg én, ó