Szobor Songtext
von Wavy

Nehéz olyan dolgot szeretni ami sose volt az enyém
Nehéz a szemedbe nézni hogyha soha se tekintesz felém
Nem könnyen fordítok hátat, félek hogy késeket szúrnak majd belém
Ne gyere közelebb kevés a hely kettőnknek a vilag peremén
Túl sokszor feleztem másokkal akkor is ha csak a negyedet kaptam
Eleget fáztam azért hogy éjszaka mast melegítsen a paplan
Keveset ettem abból mit kisütöttem de mások jóllaktak
Megannyi embernek nyitottam ajtót mikor zárva volt egy ablak
De aki a körben ül, annak tutira jut még a blázból
Az összes barátom velem de mindegyik halott barátokat gyászol
A szívemet hagyom megfagyni egy ideig ki sem lépek a házból
Egyedül harcoltam százért talán mert az az egy vagyok a százból

Márvány szobrok dőlnek felém
Sosem értem, hogy miért
Rám csukódott szoros ölelés
Sajnálom de folytogat
Nemtudom miért
Nemtudom miért


Csak süt ez a nap le rám, a bőr mögött az ember óceán
A szerelem megtalál, a szárazföldön oxigénhiány
A számban egy szalmaszál, a kalapom szélesebb mint volt talán
Csak süt ez a nap le rám, a karomban egy szomjas hableány
Jaj de kár
Jaj de kár
A könnyeim ontaná, hogy inni kér azt úgy se mondaná
Csak viszem a dombon át, a sivatag hátán
Színes délibáb
Légyszi ne mond tovább, már így sem tiszta eddig miért csináltad
Tudom a folytatást, tudod a folytatást
Jaj de kár
Jaj de kár

Dőljünk előre ezen a hegyen
Milyen lenne ha nem figyelne ránk senki sem?
A rét közepén nézhetnénk
Ahogy a Hold felkúszik az élet peremén
És az égen minden a miénk

Dőljünk előre ezen a hegyen
Milyen lenne ha nem figyelne ránk senki sem?
A rét közepén nézhetnénk
Ahogy a Hold felkúszik az élet peremén
És az égen minden a miénk