Purgatórium Songtext
von Pavilon

Én jól tudom azt, hogy mi az, ami nincsen,
Életbiztosításom, hazám, meg Isten.
Én jól tudom, hogy mi az, ami nincsen,
Biztos fizetésem, hazám, meg Isten.
De, ha van, túl nagy az állatkertje,
Nincs, aki védje az őzeket itt.
Azt, aki békéről hadovál,
Mifelénk szentírással összeverik.
Én tényleg jobb leszek egyszer,
Csak hát nimcs sok példa előttem. Adtatok minden napra magot,
De elloptátok a földem,
És hát keserű lesz ez a termés,
Mert hát keserű a gazda.
Túl sok a nyál már nyelve hegyén,
Száját összeragasztja.
Nincs, aki védje a kertet,
Nem látszódik a fától a nap még.
Kapunk mi hideget, meleget,
De hol van a tűz, meg az árnyék.


Hamár megtelítődtél, nézd,
Hogyan fogyatkozol.
Mert elfogy az idő, aztán
Elfogy a bor.
Újra megtelik ekkor a régi pohár,
De ugyanaz a savanyú íz dominál.
Gőzben az agy, vérben a szem,
De előbbre való az utóbbinál.
Nincs, aki tudja, mi tudni való.
Az összes igazmondó hazudik.
Elfagy a szív, majd elfogy a szó.
Csak a csend, meg az őrjöngés marad itt.
Nincs, aki tudja mi tudni való.
Az összes igazmondó hazudik.
Elfagy a szív, majd elfogy a szó.
Csak a csend, meg az őrjöngés marad itt.
Mert pillanat átka csupán,
Hogy kontrollt veszt, aki tompa.
Enged a bőr, elbambul a szem.
Hullik a rend darabokra.

Mert pillanat átka csupán,
Hogy elvész mind, ami volt.
Állat és ember egy ketrecben,
A remény összepakolt.
Mert hát nincs, aki tudja mi tudni való.
Az összes igazmondó hazudik.
Elfagy a szív, majd elfogy a szó.
Csak a csend, meg az őrjöngés marad itt.

Én jól tudom azt, hogy mi az, ami nincsen.
Életbiztosításom, meg bennem az Isten.