Rap Songtext
von Mate/oH.

Elképzelem magamat egy gödörben fekve,
Mindentől távol, mindentől messze,
Régen a gödör tele lett volna álmokkal,
Most én fekszek benne, sebekkel, károkkal,
Ahogy magamra borítom a tonnányi földet,
Arra gondolok, "hát igen" tehettem volna többet,
De nem tettem mégsem, ez már az én bajom,
Múltam egy lelkeket felemésztő sírhalom

Üres az árok belefekszem
Várjon reám nagy álom
Ha már egyszer belekezdek
Végét sehogy sem várom
Addigis nyugodt puha földön
Fűszálak között fekve
Letöltendömez töltöm
Míg elszáll ma az este


Szürke szemmel ébredek
Másnap tekintetem lelketlen
Egyszer úgy is vége lesz
Nincs számomra egyetlen
Csepp öröm, se bánat
Elsétálok, nem láthattok,
Az arc poeticám látszat,
Elmentem, ne várjatok

Elmentem ne várjatok, sok emberre várhattok,
De nem rám, mert a temetőben ácsorgok,
Szürke a köd, szürke most az égbolt,
Hűtlenül nyög, minden reggel szétfolyt,
Szétfolyok én is, a nyugalom fojtásában,
Rapdalokban reagálok a világom mozgására,
Röhögcsélek magamon, ahogy felidézem,
Milyen tehetetlen voltam mikor elintéztek,
Mikor félre néztek, azok a stabil arcok,
Akikre számíthattam, akikre nem számíthatok,
Szomorkodva idézgetem saját szerény verseim,
Rá kellett csodálkoznom, bazdmeg voltak terveim


Üres az árok belefekszem
Várjon reám nagy álom
Ha már egyszer belekezdek
Végét sehogy sem várom
Addigis nyugodt puha földön
Fűszálak között fekve
Letöltendöm töltöm
Míg elszáll ma az este

Szürke szemmel ébredek
Másnap tekintetem lelketlen
Egyszer úgy is vége lesz
Nincs számomra egyetlen
Csepp öröm, se bánat
Elsétálok, nem láthattok,
Az arc poeticám látszat,
Elmentem, ne várjatok

Nő előttem, meg nem áll, szép, szép, ezt akarom,
Hiába, ez az ami miatt megmarad a hajadon,
Csak hogy túlnőtt rajtam, de én már elkezdtem rá vágyni,
A pokoli sötétségben fáklyát gyújthat bármi,
Hiába súgja fülembe a többi ember,
Nem tud érdekelni a lehetetlen
Azt állítja nekem, a józan ész, a természet
Hogy ehhez minden lélek tehetetlen,
Mert nem ez a lényeges része az egésznek,
Belefásulunk, belehalunk és vége,
De vágyni rá, az a legjobb része,
És ha nem vágyhatok rá, minek éljek?

Húsz év alatt többet élni, mint hatvan év alatt,
Elszáll az élet, az emlék mi megmarad,
Szivárványba borul az agy, megyek hát én is
Szürke szín a legtöbb lélek mégis.

Én csak hazudom, Hogy szét vagyok esve,
Sose találtam szebbet, Nálad szebbet, ez az este.
Ez az este, suhan a tisztáson, Nincsen semminek eleje,
Vége sincs, se veleje, Bármit mondok, nálam lepereg.

Nálam lepereg, kavarodok, Szerelmes vagyok mindenkibe,
Csak nálam sosem mindegy kibe, Ezért jött eddig mindenki be.
A képeken mindenki mosolyog, persze hogy boldognak tűnsz,
Az életben minden léleg mocorog, persze hogy vacog a tűz,
Ki mész a napra télen, persze hogy fázik a léted,
Mérges leszel rá, vele farkas szemet nézel,
Beleszédülök a napba, mozaikokká esik éppen,
Rám hullanak a darabok, szólj ha te érted, mer én nem,