Magnolia Songtext
von GAB

Megfagyott bennem az élet
Meg nem értett művész vagy még néha, Uram
Mert ezek nem tisztelték azon az este sem az embert
Sem a művészt: Téged

Utcák, házszámok
Téves hívás, Jászárokszállás
Állás, pontok, nézők
Spontán közeg, egyszerű vendéglők
Frontok, ami volt, ahhoz képest rontok
Ezek oltalmak, oltópontok
Alkesz negyed, korai kenyérgondok
Karácsony komplexus, felélt boltok
Leláncolt kutyák, lerágott csontok
A nap lemegy geci, mire megállapodtok
A kulcsoknak nincsenek gazdáik
Kitaposott ösvény visz a házszámig


Megint nyomasztó a "bárhol"
Csalogat a "máshol"
Keresem a lábam, vigyen oda, láttam
Mások találtak levegőt
Könnyű lélegzet, picit megint
Picit megint kereslek!

Ez egy vagina alakú alagút
Feléd tartok, szóval teszek rá, hogy szarul alakult
Pihentet ahogyan szédülök
És oda süt a nap
Oda se neki, ha utasítanak
Locsold meg anyádat, el ne hervadjék
Köszöntsd fel apádat, mégis bent tartják
Vasalom az ingem, amin a földgömb a gomb
Ma kiderül mi maradt, mialatt én

Rozsdás szerszámok
Ugye nem mész el, ha szépen kérem?
Szállás, állás
Pontok, nézők
Nézz szét, rég nincsenek itt élők

Réten, napsütésben, esőben is elszáradt virág
Eltapos, letép, odébb lök, aki nem ért
Félelemből él az ilyen világ!


Réten, napsütésben, esőben is elszáradt virág
Eltapos, letép, odébb lök, aki nem ért
Félelemből él az ilyen világ!

Réten, napsütésben, esőben is elszáradt virág
Eltapos, letép, odébb lök, aki nem ért
Félelemből él az ilyen világ!

Réten, napsütésben, esőben is elszáradt virág
Eltapos, letép, odébb lök, aki nem ért
Félelemből él az ilyen világ!