Világóra Songtext
von Felső Tízezer

Ha volna még időm talpra állni
És új vicceket kitalálni
Én esküszöm, nem élnék vissza vele

Ha volna még időm hazamenni
És minden nyomot rendbe tenni
Amit nem hagyhatok el magam után

Ha volna még egy kis remény
Én nem tenném többé semmivé
Ha volna még egy fénysugár
Én nem taposnám el ezután


Ütött egyet a világóra
És azt hiszem még hébe-hóba
Hogy visszafordíthatatlanul
Fekszem ezen a kórházi ágyon
Múlnak a napok és azt kívánom
Hogy még egyszer bármi áron
A parkban érjen engem utól
A nyári, napos délután

Ha volna még időm hazamenni
És minden nyomot rendbe tenni
Amit nem hagyhatok el magam után

Ha volna még egy kis remény
Én nem tenném többé semmivé
Ha volna még egy fénysugár
Én nem taposnám el ezután

Ütött egyet a világóra
És azt hiszem még hébe-hóba
Hogy visszafordíthatatlanul
Fekszem ezen a kórházi ágyon
Múlnak a napok és azt kívánom
Hogy még egyszer bármi áron
A parkban érjen engem utól
A nyári, napos délután