Majd lesz valahogy Songtext
von Felső Tízezer

Maradt-e bármi, amit még nem mondtam el?
Én nem hittem volna, hogy ezen is nevetni kell
Köszönöm a tapsot, beérem ennyivel
Monológ vége, a bohóc balra el

Én nem tehetek róla, hogy mindig azon gondolkodom
Hogy a hibákat mindig, mindig én okozom
És hiába írok róluk egy lemeznyi dalt
Attól még okozhatnak így is bármennyi bajt


Én elhalasztom a nagy utazást
Nincsen miből és nincsen hová
Én kerülöm azt, aki jót akar
Mert attól félek, hogy összezavar
És megjelennek a falon a lidércek
Segítségre lenne szükségem
Kinek mondom ezt, úgyse kímélnek
Egy utolsó dal, mielőtt kiégek

Ebben a testben régen volt a léleknek hely
Még lehet belőlem valaki, ha nem adom fel
Keresek egy helyet, ahol senkit nem zavarok
Leírom egy papírra: "Majd csak lesz valahogy"

Én mindig kitűzöm a zászlót, aztán úgy kap bele a szél
Hogy már soha meg nem találom, ha még valaha keresném
És tényleg, hová tart az az ember, aki egyre csak körbe jár?
Hogy mikor lettem ilyen rohadt bölcs, arra nem emlékszem már
És arra sem, hogyan került a kabátomra a vér
Hogy hol voltam már ma este és még hova mehetnék
Én majdnem mindenkit szeretek, de ezt ők nem tudhatják meg
Rólam nem tudhatnak semmit és most már mindenki bassza meg
Én mindent egy helyre gyűjtök és kidobom az ablakon
Csak egy papír marad nálam, amin annyi áll, hogy: "Majd lesz valahogy"