Sose halunk meg Songtext
von Bongor

Ez már az! Elindult és nem vagyunk teljesen bebaszva!
Jelentem: nem vagyok teljesen bebaszva! Hogy be leszünk-e?
Hát azt előbb-utóbb megtudjuk. Hogy megtudjuk-e? Igen. Hogy miért?
Mert meg akarjuk tudni! Hogy miért? Hát mert mi a faszért ne!
Azért, mert... Elmondom, hogy miért, figyelj!

Mi sose halunk meg
És ha mégis, a legtetején
Ott leszünk fenn, hol elringat az éj
A mámor piszkos tenyerén

Fiatalok vagyunk az egész gang-gel
De ma dőlünk, mint a World Trade Center
Idd ki, nem vagy te félember
Idd ki, az összes kurva életbe!

Már megvan itt minden, hidd el
De a minden, még nem minden
Nem állnak össze a kirakó részek
Amíg nem vagyok kibaszott részeg


Tervem fixen nincsen, de ma mulatunk
Rendben minden, mi ma felfele zuhanunk
Presszó neonok, tompuló halogén
Megint amelyik rosszul van az vagyok én!

Szado-mazo nyár, fenn a pulzus
Fojtogasson ez a szőke augusztus
Ez pornó szinte, a szív kalapál
Ahogy forró zivatart izzad a nyár

Bebaszunk, eszünk, megyünk holnapig
Nézzük, hogy az ördög hol lakik
Egy leokádott farmerban van
Berlinben, Párizsban, Amszterdamban

Minden oké, minden oké
Ez az éj csak a spanoké, meg a csillagoké
Faszom, egyszer úgyis megöregszünk és a sírunk
E dal lesz, de addig csak örömünkben sírunk!

Mi sose halunk meg
És ha mégis, a legtetején
Ott leszünk fenn, hol elringat az éj
A mámor piszkos tenyerén


Mi sose halunk meg
És ha mégis, a legtetején
Ott leszünk fenn, hol elringat az éj
A mámor piszkos tenyerén

Kisírom a dalokat
A bolond hova megy?
Így folytatja vissza se jön
Ez is oda lesz!
De ha nem kísér senki tesi
Kísértelek én
Úgysincs nekem szebb mulatság e föld kerekén

Magyarország itt járatom tollam
Húzom, a szépet húzom
A szólam a lelkem alatt
Benne a csendben szólal meg
Ha bólogattá′ vele
Szólaltasd meg (ah)

Megmutatom neked, mi az Amerika
Fülledt a levegő, mint az erotika
Keresed, de hiába, hogy hol a hiba
Olyan ez a fless, mint a Mona Lisa, mi?

Mi sose halunk meg
És ha mégis, a legtetején
Ott leszünk fenn, 'hol elringat az éj
A mámor piszkos tenyerén

Mi sose halunk meg
És ha mégis, a legtetején
Ott leszünk fenn, hol elringat az éj
A mámor piszkos tenyerén