Fenevad Songtext
von Bongor

Eddig próbáltam szökni
A visszapillantóban látom jönni
Az árnyékom mindig utolér
Egész életemben meg akart ölni
Hiába futok előle, nem szabadulok tőle
Kiszagolja a sebeim és, mint a cápák
A vérszagra jön előre

Nem menekülök többet
Attól soha nem lett könnyebb
Hiába hullattam könnyet
Felitta a szörny és egyre csak több lett

A születésemtől fogva, vagyok a foglya
A boldogságtól három kortyra
99 nem fogadott hívás
Kilépek a frontra

Ez nem a hátha, vagy a mégse
Nem tudom, hol az alagút vége
Ez mikor érzed azt, hogy félsz, de
Rálépsz a repedő jégre


Nem majd egyszer, nem talán
Én írom a sorsom, már nem az apám
Ha végigjátszom a szalagot
Az egyik úton börtön vár vagy a halál

Minden férfi a családban
Elesett ebben a csatában
Eddig én se tudtam felülkerekedni rajta
Mert mindvégig magamba zártam

De most az elme átkattan
Ez a kanyarban a százhatvan
Az utolsó lehelet az állatban
A kantár nálam van!

Hogy elbírok vele, nem hittem én sem
De több ezer lóerős a küldetésem
Egyedül én győzhetem le, nem kérdés
Kurvára félek, de rohadt jó érzés

A magasság csak a mélység tükre
Mindig megtéveszt, ez a trükkje
Egyre sötétebb, de ennek láttán
Egyre inkább csak világít a fáklyám


Adrenalintól lüktet a véráram
Szemébe akarok nézni már vártam
Más vagyok, mint az átlag
Nem vagyok százas
A vihar közepén verem le a sátram

Ez az legutolsó remény szikra
Feszül a fenevadnak minden izma
Teljes erejéből tol a szakadék felé
De csak állok, mint egy szikla

Magamhoz ölelem, hadd járjon át a sötét
Felnyitom a sebem és beengedem a fényt

A felépülő függőknél gyakran fordul elő
Hogy lehasítva létezik egymás mellett a két én-állapot
Van a józanságra törekvő én rész és a függő én-állapot
Ezek pedig állandó harcban állnak egymással