Illat Songtext
von Anchorless Bodies

Halk lépés mely lekoppan az árva
Földek peremén,
Zúgolódva és zajongva várja
Csókok vörösét.

Fekete szívek omlós tetején
Virágoztál mint múló tünemény,
Megírtad a gondtalan dalokat
Csupaszon húztál égig falakat.


Mint hitegető, sérült barát
Bennem neveled gúnynak súlyát.
Idehoztál, mert dől a zápor
Haza vágyom a gondtalan mámor
Reménykeltő csokrai elől.

A lelked a gátam
Melyet lobogó énnel találtam
És bezártam üres katlanom
Száz virágzó alkonyon.

Látható és tapintható gondolatokkal feszültünk egymásnak. Mindun
talan küzdöttünk, de
a pillanat apró töredéke alatt megváltoztunk, többet
nem beszéltünk, p
ercek vagy évekig folytak a könnyek és
történetünk utolsó dalát nyögte a kiolthatatlan vakító fény.

Élet, könyörögve kérlek, hogy fújd a szellőt mely szépít,
Én élek, míg ifjú szívem illatmámor tépi.