elmondanám Songtext
von hiperkarma

Mindenki lő mostanra már
Régóta láthatatlanul élek
Változni kész rajtam kívül
Mindenki más, akit csak az évek
Fújnak felém mindenfelől
Két kézzel integetnek a tájnak
Jóságos ég, elmondanám
Ez voltam én, mindegy mi vár is
És elmondanám

Köddel benőtt látóhatár
Sorsukra hagyva vesztek az álmok
Sorsot cserél sok jó barát
Jobbára védhetetlenül állok
Sortűz pereg, dobszó, ha szól
Végszóra járja mind el a táncát
Jobbára jó vesszőfutás
Te jóságos ég, ez voltam én
Csak elmondanám


Közeledik el az életem velem épp
Pedig mennyire máshol járt nemrég
Igaz az is, amíg elviseltem a fényt
Az is, az is csak égetett, ahol ért
Hazabuszozik a városomba a nyár
Velem már a múlt időkben jár

Megszűnik itt mindenki más
Egyből, ha elhagyod a világot
Emlékek, ők visznek tovább
Ezt jobb lesz ha mihamarabb be is látod
Megszokható, csak épphogy nehéz
De mégis, ha megfeszülök sem értem
Jóságos ég, ma gondolj le rám
Ha többet remélsz is, ez voltam én
Csak elmondanám

Közeledik el az életem velem épp
Pedig mennyire máshol járt nemrég
Igaz az is, amíg elviseltem a fényt
Az is, az is csak égetett, ahol ért
Hazabuszozik a városomba a nyár
Velem már a múlt időkben jár


Széltébe nőtt, szélfútta rét
A házak körül lovaskocsik állnak
Sírig cipelt ásók, kapák
Két kézzel integetnek a tájnak
Várnak, hogy élj úgy, mintha más
Nem volna nélküled a mesédnek
Jótánnyi jót, csak ennyit kívánj
Ma bármit cipelsz is, gondolj felém
Mer′ elmondanám

Hazabuszozik az életem velem épp
Pedig mennyire távol járt nemrég
Lefogadom, amíg elviselted a fényt
Ugye, ugyanúgy égetett ahol ért?
Közeledik el a városomba a nyár
Velem már a múlt időkben jár

Közeledik el az életem velem épp
Pedig mennyire máshol járt nemrég
Igaz az is, amíg elviseltem a fényt
Az is, az is csak égetett, ahol ért
Hazabuszozik a városomba a nyár
Velem megint a múlt időkben jár

Közeledik el a nap, mikor hazaérsz
Belépsz megin' a régi szobádban állsz
Belebuszozik az álmaidba a táj
Tudom, nem is kell mondanod, hova jár
Minek örül ez az élettelen ég?
Nekem csak olyan szegről-végről kék

Sebtében írt történetét
Asztalfiókba zárja a részeg
Később, ha kész a szekrénybe dől
Az ajtót bezárja magára végleg
Képes szegény a fél életét
Is álltában átaludni, ha kéred
Se nem lesz ma több változtatás
Csak a végén egy szó, a szó pont a lényeg
Mégis mi más?